A republikánus trónörökös
A fiatal J. D. Vance-nek nem nyugdíjas állásként kell tekintenie az alelnöki tisztségre Donald Trump mellett – fontos lépcsőfok lehet neki, ha később is jól jön ki a lépés.
Sok hónapnyi csúszással végül megkapta a kormányalakítási megbízást a tavalyi választáson győztes Ausztria Szabadságpártja. Herbert Kickl pártelnök kényelmes helyzetben van, a potenciális partner Osztrák Néppárt vezetése viszont annál kevésbé.
Mélyen barázdált arcán a szokásosnál is nagyobbak lettek az árnyékok Alexander Van der Bellen osztrák köztársasági elnöknek, amikor fogadnia kellett hivatalában Herbert Kickl szabadságpárti elnököt. Hosszú közjáték után ugyanis, sokak, köztük az ő saját húzódozása ellenére, végül csak oda kellett adnia a kormányalakítási megbízást a választás győztesének.
Az új év új helyzetet hozott nyugati szomszédunknak: az Ausztria Szabadságpártja (FPÖ) nagy politikai nyereséggel és elégtétellel, ellenfelei kínos kudarccal kellett hogy szembenézzenek 2025 első napjaiban. Elbukott ugyanis az őszi választáson vesztes pártok kormánykoalíciós tárgyalássorozata. A három hónapig nyúló folyamat során a választáson második helyen befutó Osztrák Néppárt (ÖVP) megpróbált koalíciót alkotni az Ausztria Szociáldemokrata Pártjával (SPÖ) és a liberális NEOS párttal. A próbálkozás azonban kudarcba fulladt: előbb a saját programpontjait áterőltetni nem tudó liberálisok szálltak ki a tárgyalásokból, majd egy nappal később Karl Nehammer néppárti pártelnök és kancellár jelentette be, hogy feladja a tárgyalást a szocdemekkel. Az ÖVP-nek és az SPÖ-nek még mindig lett volna egyfős többsége a parlamentben, de a kisebbik szocdemek az utolsó pillanatig erőltették baloldali programpontjaikat, a néppárti elnöknek pedig elege lett. Karl Nehammer mind a kancellárságról, mind a pártelnökségről lemondott, s ezzel új fejezetet és lehetőséget nyitott pártjának.